Stratégiák

Ha mindenféle megfontolás nélkül, ötletszerűen nyitunk és zárunk egy pozíciót, akkor az eredmény egyértelműen a szerencsén múlik. Hosszútávon így az összesített eredmény nulla lenne, ha nem ezt módosítaná két tényező. Az egyik a kereskedés költsége, amelyik az eredetileg nullszaldós játékot veszteségessé teszi. A másik egy egyszerű matematikai törvényszerűség. Eszerint ha a tőkém 50 százalékának megfelelő veszteséget szenvedek el, utána pedig nyerek 50 százalékot, akkor az eredmény az eredeti tőkéhez viszonyítva 25 százalék veszteség lesz. Ezt az első ránézésre elírásnak tűnő dolgot érdemes egy számpéldán keresztül levezetni. Induljunk 100 forinttal. Veszítsük el az 50 százalékát, marad 50 forint. Nyerjünk 50 százalékot, a végeredmény 75 forint. Az eredmény azért alakul így, mert ha lecsökkent a tőke, akkor csak kisebb pozíciómérettel üzletelhetünk tovább, hogy a kockázatot kézben tarthassuk. Ha 50 forint maradt a tőkénkből, fele akkora pozíciót nyithatunk csak, mint az eredeti 100 forint esetében, különben azt kockáztatjuk, hogy még egy hasonló veszteség után egyáltalán nem marad tőkénk, és végérvényesen veszítettünk. Ahhoz, hogy 50 forintról visszajussunk az eredeti 100 forinthoz, már 100 százalék nyereséget kell elérnünk.

 

Mi lehet a megoldás?

A problémára kétféle megoldás létezik. Az egyik, hogy a tőkéhez képest elhanyagolhatóan kicsi pozíciókkal üzletelünk, így gyakorlatilag végtelennek tekinthető a tőke, ehhez képest pedig a legnagyobb veszteség sem jelentős, ezért nem szükséges veszteség esetén csökkenteni a pozícióméretet. A módszer hátránya, hogy ennek megfelelően a nyereség is csak jelentéktelen nagyságú lehet, tehát gyakorlatilag feleslegesen töltjük az időnket. Az igazi megoldás egy olyan stratégia használata, amelynél nagy biztonsággal meg lehet mondani, hogy legfeljebb mekkora visszaeséseket szokott produkálni, így ennek figyelembevételével a tőke méretéhez hozzáigazítható a vállalt kockázat. Ha emellett ez a stratégia kellően nyereséges is, akkor van értelme foglalkozni a dologgal.

 

Mi a kereskedelmi stratégia?

A kereskedési stratégia egy szabályrendszer, amelynek alapján üzleteket kötünk. Meghatározza, hogy milyen esetben nyitunk vételi, vagy eladási pozíciót, ennek mekkora a nagysága, mi a teendő, ha a nyitott pozíció veszteségbe kerül, és hogyan kezeljük a nyereséges pozíciókat. A stratégiákat némileg önkényesen, de feltétlenül célszerű módon kétféle szempont alapján szoktam csoportosítani. Egyfelől vannak objektív (mechanikus), és szubjektív („érezzük a piacot”) stratégiák. A másik szempont szerint vannak előrejelzésen alapuló és volatilitásra építő stratégiák. Az esetek döntő többségében előrejelzésen alapuló, szubjektív stratégiákkal találkozunk. Valójában a legtöbb ember nem is tudja elképzelni, milyen más módon lehetne nyereséget elérni azon kívül, hogy előrejelezzük a mozgás irányát, és ennek megfelelően nyitunk vételt vagy eladást. Ugyanakkor a mozgás iránya a tapasztalatok szerint kizárólag objektív eszközökkel megbízhatóan nem jelezhető előre, ezért az előrejelző stratégiák szinte mindig tartalmaznak szubjektív elemeket is. Ez a dolog megbízhatóságát természetesen tovább csökkenti, viszont egy ilyen stratégiáról a végtelenségig lehet vitatkozni, érvelni ellene és mellette, valamint utólag minden helyzetet egyértelműen kiértékelni. Ez pedig sokak számára fontosabb, mint maga a nyereségszerzés.

 

Milyen stratégiák vannak?

A legközismertebb megközelítés alapján a szubjektív előrejelző stratégiákból általánosítva szokták azt állítani, hogy nem létezik mindenki által használható, tartósan nyereséges „csodastratégia”, hanem mindenkinek saját magának kell kialakítania a személyre szabott nyereséges stratégiáját. Ez a szubjektív döntések szükségessége miatt az ilyen típusú stratégiákra feltétlenül igaz, az általánosítás viszont helytelen, hiszen léteznek objektív stratégiák is, amelyek végrehajtása nem igényel eseti döntéshozatalt, mert minden lépést egyértelmű szabályok határoznak meg. Ezeket a mechanikus stratégiákat általában azért szokták már a kísérletezés kezdeti stádiumában elvetni, mert szemben a szubjektív döntéseket alkalmazó stratégiákkal könnyen visszatesztelhetőek, azaz múltbeli adatokon ellenőrizhető a működésük. A tesztelések során pedig hamar kiderül, hogy bár rövidebb távra könnyű nyereséges mechanikus stratégiát alkotni, hosszabb időtávon ezek a próbálkozások rendszerint nullszaldósak. Ez azért van így, mert előrejelzéssel próbálkoznak, a jövőt pedig egzakt módszerekkel nem lehet megjósolni.

 

Hogyan lehetek nyereséges?

A gyakorlatban két járható út létezik a tartósan nyereséges kereskedéshez. Az egyik valamilyen szubjektív előrejelzéses stratégia alkalmazása. Ez a dolog természetéből adódóan teljesen személyfüggő, és annak ellenére, hogy minden kezdő ezzel próbálkozik, csak nagyon keveseknek sikerül. Egészen kivételes kitartásra, fegyelemre, tanulási képességre, és alkalmas személyiségre van szüksége annak, aki ezen az úton sikert akar elérni. Én például mindig tudtam magamról, hogy erre alkalmatlan vagyok, ezért nem is nagyon kísérleteztem ilyesmivel. A másik lehetőség a mechanikus, volatilitásra épülő, statisztikai alapon működő kereskedés. Ezzel a megközelítéssel nagyon kevesen próbálkoznak, mert sokkal kevésbé kézenfekvő, ezen kívül a sikert természetesen itt sem adják ingyen. A feladat itt nem elsősorban saját kereskedési képességeink gyakorlása és fejlesztése, hanem inkább az árfolyammozgás statisztikai törvényszerűségeinek vizsgálata, erre épülő ötletek tesztelése és optimalizálása. Utolérhetetlen előnyük viszont ezeknek a stratégiáknak, hogy múltbeli adatokon egyértelműen ellenőrizhető a működőképességük, és bárki ugyanolyan eredménnyel tudja használni őket, ha ismeri és pontosan betartja az alkalmazandó szabályrendszert. Mindenki által alkalmazható nyereséges stratégiák tehát a közhiedelemmel ellentétben léteznek, csak elég nehéz feladat ilyet kifejleszteni, ha pedig valakinek sikerül, nem szokta internetes fórumokon ingyen megosztani másokkal.

 

www.nedolgozz.hu